Belső használatra!

Kikértem a rólam szóló besúgói és egyéb jelentéseket. Én azt hittem ártalmatlan kis pötty voltam a szocializmus világában, ahhoz képest elég sokat foglakoztak velem. Minden lapra az volt írva, hogy „Belső használatra”, némelyikre még az is, hogy „Szigorúan bizalmas”. Amit most leírok 2007-ben játszódó igaz történet. Bár lehet, hogy úgy kellett volna kezdenem, találjátok ki mikor is történt…

A tanárt – neme most nem lényeges egyik szereplőnek sem – hivatják az igazgatói irodába. Ott várja az igazgatóhelyettes és a munkaközösség-vezető. Utóbbi nem igazi vezető, amolyan koordinátor azonos szakos tanárok közt. A probléma, ami miatt hivatják, hogy nem jó az érettségi tételsor. Egy másik kollegától vette át, aki már három éve ezzel érettségiztet. Az osztályt is tőle örökölte, nem akart más szemléletű tételeket, mint ahogyan tanultak.

- Nézzük át! – mondta a naiv tanár, mire kap egy általános kritikát, egy mondatban több, de nem kézzelfogható megjegyzéssel.

- Nézzük át tételesen, azzal sokat segítesz. – kérte az egyszeri tanár, mire a másik, a ”kisfőnök” kezébe veszi a tételsort és keres benne a szemével. - Ha már átnézted, sokat segített volna, ha bejelölöd, hol nem jó. - Aztán kiderül, hogy le is írta csak … csak „Belső használatra”

- Én talán külső ember vagyok? – így a naiv tanár. Aztán kiderül igen. Létezik írásos anyag róla, ami nem tartozik rá! És ezt a munkaközösség-vezető irogatja főnökeinek!

Tudnék a kis naivnak jogi tanácsokat adni, hogy az alkotmánytól kezdve hány alapvető törvényt sért az ilyesmi, de minek. Itt sokkal mélyebb a baj. Valami nem akar a zsigereinkből távozni!