Közben a szerzõi jogok megsértése miatt megszüntették azt a jutúb fiókot, amirõl beillesztettem a Vörös kányafa (Kalina krasznaja) címû filmet. Nem baj, úgy sem fogja megnézni senki az én blogomról oroszul.

A film címérõl azt írtam, hogy helyesebb lett volna Piros labdarózsának fordítani. Ezt most visszavonom. A vörös jelzõ valóban túlzás, olyan kommunistás egy szovjet film esetében, a piros szó helyesebb lenne. De a labdarózsa megtévesztõ. Elsõre a virág színe ugrana be, ami alapban fehér, bár vannak színes változatok is. A film címét nem a virágzat, hanem a termés színe adja. A labdarózsa viszont nem hoz termést, csak vad õse a kányabangita. Úgyhogy a „Piros kányafa” lenne a legjobb szerintem.

De térjünk vissza a labdarózsához! Közismert népdal indító természeti képe a labdarózsa levele:

Sajátos formájú mélyzöld levele van, a vad bangitánál kicsit nagyobb, de õsszel ugyanúgy vöröses-narancs színt vesz fel, mint vad rokona. A rózsa a magyar népi szimbolikában férfit jelöl. A labdarózsa újabb keletû dísznövény, de gömbölyû virágzatával szintén férfijelkép. A nõi virágok nyitottak, mint a tulipán vagy a liliom. Amúgy szép és viszonylag õsi jelképrendszere van a dalnak: labdarózsa, páros csillag, tearózsa. Kissé keveredeik szinte a képzavar határáig, de még megáll. Emlélezzünk: az orosz Kalinka-malinka, ami mûdal, csak úgy spontán szerepeltet növényeket, pedig azok is lehetnének szerelmi szimbólumok.

Van, hogy a második sorban „csak egy leányt neveltek a kedvemre” szöveget énekelnek. A szimbólumok ismeretében ez nem helyes, ezt a dalt csak lány énekelheti. Bár amikor keletkezhetett már kezdtek ezek az õsi jelképek halványodni. Hétfokú hangkészlete, kupolás dallamvonala alapján ez egy újstílusú népdal. Van olyan feltételezés, hogy ez a rétege a népdalainknak kárpát-medencei szláv hatásra keletkezett. E dal ezt egészen direktben is alátámaszthatja.

Bátmonostorban gyûjtötték. Ez a falu Észak-Bácskában van közel a Vodica nevû katolikus kegyhelyhez. (Vodica elég sok van azon környéken is, szinte minden szentkutat és környékét így neveznek, ez a bajai Vodica.) Bajátúl délre fekszik a falu, határos keletrõl Vaskúttal és Nagybaracskával délrõl. Nyugatról feljebb a dunántúli Bát-vidék övezi, innen is a neve, mivel a bátai apátság birtoka volt. Lejjebb Dunaszekcsõ Dunán onnani részével, a mai Dunafalvával ér össze. Egy kis határrésze így a Mohácsi szigetre esik.

A török uralom után szerbek lakták, a magyarság ezen a nyílt területen nem voltak biztonságban, akit nem pusztítottak ki a harcok, elmenekült. Egy kudarcba fulladt kísérlettel próbálták a szerbeket katolizálni, ehhez létezett ott egy görögkatolikus szerb monostor is. Aztán katolikus magyarok települtek ide a felvidékrõl. A környéken egyébként balkáni, boszniai eredetû katolikus szláv népek is élnek: keletre inkább bunyevác, nyugatra és délre inkább sokac névvel magukat azonosító vlach-szláv származású telepesek jelentek meg a XVIII. és XIX. században. Ugyanakkor sváb jobbágyokat is telepítettek a környékre, de most a szláv szálakat keressük. Ebbõl viszont van még egy. A falu ugyanis majdnem színmagyar és katolikus. Ez a sokac-bunyevác és a szláv lakosság asszimilációjának következménye részben, mert ehhez lenni kell jelentõs magyar tömegnek. Õk a Felvidékrõl érkeztek, ahol meg szlovák hatás érhette õket. Esetleg néhány szlovák, vagy talán ruszin család is érkezett. A Bácska délebbi vidékein a mai Szerbiában, ahol az asszimiláció kevésbé volt heves élnek is szlovákok és ruszinok, de a két nép családnevei Bajáig elõfordulnak. Tehát ez a népdal, akár szlovák is lehetne. És ettõl magyarsága egy hajszállal se lett kevesebb. Sõt, így igazán magyar.

A Csík zenekar zseniális ráérzett minderre. A feldolgozás bunyevácosra sikeredett a tambura miatt. Így tökéletes!