Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyûdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erõ legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Ûzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.
.
.
Szintén a Teljesség felé címû kötetbõl idéztem. Nem szeretek magyarázatokat, értelmezéseket adni ilyen jó és szép írásokhoz, mert a magyarázat és ertelmezés benne van. Nem is teszem, csk megtoldom méltatlan személyem egyszerû gondolatával: A teljesség legyél te magad, de Isten ne akarj lenni. Itt a határ, amit nem tudsz átlépni.
Mi a teljesség? A válasz csak a tiéd, mert a te teljességed csak a sajátod. Ezt azért lehet finomítani, mert a saját teljességed megtalálhatod a másikban is. Sõt ketten egymásban is megtalálhatjátok a teremtés rendje szerint. Csak két dolog kell hozzá: alázat és türelem. Valami harmadik is szükséges, de én még nem jutottam a bölcsesség olyan magas fokára, hogy tudjam mi is az.
És még valami, valami az elõzõekhez képest lényegtelen. Mikor olyan nyomott (depressiv) az ember lelke, ezt a verset kell elõvenni. Nincs az a gyógyszer, ami hatását felülmúlná.
