Az alapelveket a Katolikus Egyház Katekizmusa, pápai enciklikák és amerikai püspökkari megnyilatkozások alapján állította össze több mint tíz éve az Amerikai Egyesült Államok katolikus püspöki konferenciája.

A püspökök ma is arra biztatják a katolikusokat, hogy e gazdasági alapelveket tegyék gondolkodásuk, ítéletalkotásuk és cselekvésük iránymutatóivá. E célból honlapjukon a jelen helyzetre vonatkozó kérdésekkel egészítették ki a katolikus tanítás alapján korábban megfogalmazott, de változatlanul idõszerû irányelveket.

1. A gazdaság van az emberért, nem az ember a gazdaságért.

Hazánkban melyik igaz inkább: „a gazdaság van az emberért" vagy „az ember van a gazdaságért"? Miért? Melyik helyzetben kap több tiszteletet Istentõl kapott emberi méltóságunk?

2. Az egész gazdasági életet erkölcsi elveknek kell meghatározniuk. A gazdasági döntéseket és rendelkezéseket aszerint kell megítélni, mennyire védik vagy csorbítják az emberi személy méltóságát, mennyire támogatják a családot és mennyire szolgálják a közjót.

Milyen lenne az a világ, amelyben elismerik a minden emberre vonatkozó közjót? Mit tehetünk a közjóért a mai nehéz idõkben?

3. Bármely gazdaság alapvetõ erkölcsi mércéje a szegények és a kiszolgáltatottak helyzete.

Környezetünkben kik a szegények és a kiszolgáltatottak? Kik Istennek azok a gyermekei, akiket a legkeményebben sújtanak a gazdasági nehézségek? Hol vannak ezek az emberek a te környezetedben?

4. Minden embernek joga van az élethez és az alapvetõ létszükségletekhez, mint például táplálék, ruha, lakás, tanulás, egészségügyi ellátás, biztonságos környezet, anyagi biztonság.

A gazdasági válság miatt sokan választani kényszerülnek az alapvetõ létszükségletek (táplálék, lakhatás, egészségügyi ellátás) között. Hogyan tudsz – és hogyan tud a társadalom egésze – segíteni azokon, akiknek az alapvetõ jogai csorbulnak?

5. Minden embernek joga van a gazdasági kezdeményezéshez, az eredményes munkához, a méltányos fizetéshez és juttatásokhoz, a méltó munkakörülményekhez, valamint szervezet vagy más egyesület alapításához, illetve ahhoz történõ csatlakozáshoz.

Miért emberi jog a munka? Idézd fel néhány olyan ember arcát, aki a jelenlegi válság során elvesztette az állását! Hogyan lehet méltóságukban megerõsíteni a munkanélkülieket?

6. Minden embernek képességei szerint feladata, hogy dolgozzék; felelõssége, hogy gondoskodjék családja szükségleteirõl; és kötelessége, hogy tágabb környezetéért is tegyen.

Hogyan rombolják a családokat a gazdasági nehézségek? Hogyan segíthetünk a családoknak a mai gazdasági válság idején?

7. A gazdasági életben a szabadpiacoknak megvannak a nyilvánvaló elõnyei és korlátai; a kormány alapvetõ felelõsséggel bír, ugyanakkor korlátozott is; az önkéntes csoportok pótolhatatlan szerepet játszanak, de sem a piac megfelelõ mûködését, sem az igazságos állami politikát nem helyettesítik.

Az egyénnek, a közösségnek, a vallási szervezeteknek, a piacnak és a kormánynak egyaránt szerepe van abban, hogy mindenki hozzájusson ahhoz, amire szüksége van. Mindegyik felelõsséggel teljesíti e feladatát?

8. A társadalomnak erkölcsi kötelessége, hogy – ha szükséges, kormányintézkedés által – lehetõséget teremtsen, kielégítse az alapvetõ emberi szükségleteket és biztosítsa az igazságosságot a gazdasági életben.

Mit tehetünk azért, hogy a mai gazdasági válságban vezetõink lépései mindenki javát szolgálják, beleértve a családokat, a munkásokat és a legkiszolgáltatottabbakat is?

9. A munkások, a tulajdonosok, a vezetõk, a részvényesek és a fogyasztók a gazdasági élet erkölcsi szereplõi. Döntéseinkkel, kezdeményezéseinkkel, kreativitásunkkal, befektetéseinkkel növeljük vagy csökkentjük a gazdasági lehetõségeket, gazdagítjuk vagy szegényebbé tesszük a közösségi életet, erõsítjük vagy gyengítjük a társadalmi igazságosságot.

Milyen erkölcsi feladat hárul a munkásokra, a tulajdonosokra, a vezetõkre, a részvényesekre és a fogyasztókra abban, hogy biztosítsák a gazdaság egészségét és jólétét? Hogyan ébreszthetjük rá õket erkölcsi felelõsségükre?

10. A globális gazdaságnak erkölcsi dimenziói és emberi következményei vannak. A befektetésekre, kereskedésre, segélyezésre, fejlesztésre vonatkozó döntéseknek védeniük kell az emberi életet és az emberi jogokat, elsõsorban a legelesettebbekét, akárhol élnek ezen a földön.

Hogyan hat a világ más országaiban élõkre az, ami hazánkban történik? Mit tehetünk azért, hogy a hazánk által tett lépések a legrászorultabbak javát szolgálják határainkon belül és kívül?

II. János Pál pápa Centesimus annus kezdetû enciklikájában azt írja, hogy a katolikus hagyomány „munkán, vállalkozáson és együttmûködésen alapuló társadalmat" kíván, ami „nem mond ellent a piacnak, de igényli, hogy az állam megfelelõképpen szabályozza az egész társadalom alapvetõ szükségleteinek kielégítését." Az egész társadalmi életnek el kell ismernie, hogy mindannyian Isten gyermekei és az emberiség egyetlen családjának tagjai vagyunk, és az a feladatunk, hogy elsõsorban azokért tegyünk, akik „a legkisebbek közülünk".

Magyar Kurír