Ghirlandaio festménye a firenzei Szentháromság templomban Augustus és a Küméi Szibilla találkozását ábrázolja. Kényszerű öregkora majdnem Jézus születéséig elnyúlt. Tudta is könyveiből, hogy az Örök Király eljön. A princepsnek égi jelenés formájában mutatta meg a hamarosan megszülető Krisztust. A képen egy tűzgömbben az IHS betük Jézus nevének első három görög betűje (ióta, éta, szigma) vagy Iesus Hominum Salvator, Jézus az Emberek Megváltója kezdőbetűit alkotják. Másutt Mária ölében a kis Jézus jelenik meg Augustusnak.

A jelenetben ábrázolt időben már nem olvashatták a szibilla-könyvek eredetijét. Még a köztársasági időkben gyanus körülmények közt leégett az őrzésére kijelölt Apolló templom a Kapitólium-dombon. Mivel az öregasszony a vénség okozta szenvedéssel volt elfoglalva, a pótlásukban nem akart segédkezni. Követeket küldtek hát a híres jóshelyekre, hogy összeírhassanak újabb könyveket. Már azok sincsenek meg, mivel 405-ben Stilicho a császár gyámja, elégette mérgében.

Azért mindent nem kell ám elhinni! A szibillák Apolló papnői voltak. Rendjük beavatásos alapon működött, a legmagasabb fokozat eléréséig bizony megöregedtek. Ekkor vették fel a Sibylla nevet. A névvel jelölt folytonosságot a régi emberek komolyabban vették, ezért maradt meg egy személyként a sok Szibilla a trójaiak vesztét megjövendölő helleszpontoszitól az Augustusnak a Jézus születését jósoló tributai Szibilláig. Ezért van olyan elképzelés, hogy csak egy van belőlük, a Küméi, vagy négy, öt, mint a Szixtuszi kápolnában, de kilencről, tizenkettőről, sőt többről is tudunk. Ezek a számok sem a személyek számát jelentik, hanem a rend papnői által működtetett Apolló szentélyeket, amelyek egyben híres jóshelyek is voltak. Az anyatemplomból kivált leányszentélyeket sokszor nem tekintették külön helynek, ezért bizonytalan a jóshelyek száma.