...kemény !!!...nagyon kemény téma...úgy pattog a kemény betonon , akár egy gumilabda....hagyom, guruljon csak tovább....

Á, dehogy. Ez nagyon egyszerû. Nincs nem abortusz, ha csak nem az anya életérõl van szó, és semmi más szempont nem lehet. Ennyi az egész. Aki megszületett, azt sem öljük meg. Akkor aki még nem született meg. róla hogyan dönthetünk?

...látod, egyáltalán nem egyszerû... ...az az élet, ami még csak most kezdõdik, soha többé nem kezdõdhet el...csak akkor, és csak ott...ez olyan mint a kilõtt nyíl, a kimondott szó, vagy az eltelt idõ...soha vissza nem hozható...de bizony sokszor megbánható...

?????????? Mármint meg szabadna bánni???? Pl. azt hogy nem fiu lett, vagy ilyesmi? Esetleg súlyosabb okkal? Nem! Ép lelkû ember nem bánhat meg ilyt. Hogy én férfi könnyen beszélek? Nem, én htelesen beszélek! Nekem egyetlen gyermekem sem lett mûvi vetélés áldozata, mindet vállaltam. )

...ez csak természetes egy katolikus lélektõl...:)...talán a legkevesebb...egyetértek, s egyformán gondolkozunk e témában...de élnek körülöttem emberek , akik bizony utólag gondolkoztak..."mit is tettem?" kérdésekkel a hátuk mögött...ilyen is van...

Az abortuszt támogató emberek tudománnyal takaróznak, de igazából fanatikusok. Nincsenek bizonyítékaik, hogy a magzat bármelyik életszakaszában ne lenne ember. De meggyõzõdésesen hiszik, hogy nem az. Még attól a feltételezéstõl is elriadnak, hogy "érveik" nem bizonyítottak. Érthetõ módon... nem megnyugtató az a gondolat, hogy "50% esélyem van arra, hogy tömeggyilkos vagyok", "lehet hogy gyilkosságot támogatok".

Én beszélgettem "abortuszt támogatókkal". Azt tagadják, hogy támogatnák, õk "csupán" azt az értékküszöböt szállították le nagyon alacsonyra, ami indokolttá tenné a mûvi vetélést. Ezek a "mettõl érez a magzat" próbálkozásaik csak felénk szólnak, hogy a mi álláspontunkat ássák alá, bár nem hiszem, hogy sikerül. Õk egészen máshonnan közelítik meg a kérdést. Szélsõségesen individualisták, és számukra az anya individuális jogai mindent felülírnak. Az az õ teste, amibõl a magzat növekszik, szerintük az anya maga rendelkezik a testével. ezért, ha nem akar egy magzatot táplálni, joga van azt kivetetni. Ez egy sok ponton sántító érvelés, de a liberáilis agymosáson keresztülment alacsony etikai és IQ szinten álló, de (ál)öntudatos tömeg beveszi. Sajnos.

Pontosan! Az abortusz vita alapvetõen azért van, mert az emberek erkölcsi érzéke a nullát közelíti. Sõt, az a kérdés "szabad-e" nem is foglalkoztatja õket. Ezt igényli a kényelem és a tömeg. Ha szóba hozod, akkor jönnek a nemi erõszak és az anya életveszélyes helyzetével. Pedig alapvetõen azt sem támogatják, hogy az abortuszt ilyen esetekre korlátozzák. És az a rémes, hogy miközben olyan emberek, akik megkapták a lehetõséget az életre oldalalkon/órákon át vitáznak az életvédelem kérdésérõl, tömegmészárlás folyik...

Bocsánat a belekotyogásért. De nem hiszem, hogy az abortuszkérdés kereszténységi ügy, vagy IQ-hoz kötött probléma lenne. Szerintem ez egy minden emberkéket átfogó kérdés. De a megoldás mindig helyben kell hogy megszülessen, és nem távoliaktól. Vélemény lehet. Nem tiltott. De azt gondolom a döntésbe erõszakkal és ideológiákkal beleszólni nem okos dolog. Fõleg, ha nem nálunk a felelõség, (szokták mondani: "kibicnek semmi sem drága") Más helyett dönteni úgy, hogy abból nekünk nincs felelõségünk és könnyen hozunk mások helyett döntést, a magunkéban nehezen - dolog, nem korrekt. Kvíz játék a TV-ben. A, B, C, D válaszok lehetségesek. Aki a TV elõtt ûl és nézi, annak nem probléma hamar rávágni azt hogy "B" a jó válasz. Mit is veszíthet vagy nyerhet vele? Kockázat sincs benne. De aki ott benne van a kinzószékben és evidens, ha a TV elõtt ülne tudná a jó választ, de most nem a TV elõtt ül és van mit vesztenie, õ ezt tudja is és átéli. Ott már nem ennyire evidens azt hogy "B" a jó válasz, mert nála a döntés felelõsége, és minden súlya. Megértem tehát azokat, akik az abortuszt válasszák bizonyos helyzetben. Szerintem az, aki ezt a döntést hozza nagyrészt tisztában van azzal, hogy itt nem lehet okos valaki és az amit tesz rossz. De nincs jobb választása és ezáltal így érzi, hogy ez az amit nem hoz meg szívesen, de valamiért meg kell tennie. Nem azért mert gyilkolni akar. Másért. Ezt a "másért"-ot kell megérteni vagy segíteni benne. De ilyenkor mindenki okos, csak segíteni nem tud. Tehát maga kell hogy eldöntse, igen, vagy nem. Valamint azt a rusnya MIÉRT-et rendbetenni. Mert más úgy sem teszi meg helyette, akkor azt se tegye, hogy beleszól abba, hogy hogyan döntsön. Meghallgatni vagy segíteni rajta nem ugyan az. Ilyenkor nincs segítség, csak sok okos befojásolás. Ami neki drága, a tanács meg kockázatmentes annak, aki adja. A világban mindenhol élet keletkezik és élet tûnik el. Mindenféle dolog végett. Embernél, állatnál, élõlényeknél. Nem gondolom, hogy az, aki nem keresztény annak nem ép a lelke. Nem gondolom, hogy adott tényeket, megtörtént dolgokat rá kéne húzni valaki(k)re. Vagy ki kéne sajátítani eseményeket, történéseket egyes csoportoknak. Felelõséget vállalni nem lehet mások helyett. Ezáltal döntést sem illik. (kevés kivétellel) Természetesen véleményt lehet formálni. Mint ahogy én is azt teszem. Nekem az a véleményem az abortuszról, hogy felelõs ember (nem feltétlen keresztény csak) felelõsségteljesen hozzon egy fontos döntést és felelõsen mérlegelje az adott élethelyzetében azt a cselekedetét amit tenni fog. Egy kívülálló nem tudhatja, hogy valaki MIÉRT hoz egy döntést és MIÉRT cselekszi meg. Mi zajlik le valakiben addig míg dönt. Csak annyit lát egy kívülálló pl. egy eseménybõl, hogy megtörtént, de a világ leghülyébb kérdõszócskára nem tud válaszolni. A "MIÉRT"-re. Mindannyian függünk sok mindentõl, ami ér külsõ hatás bennünket és ez hat az akaratunkra, avagy döntéseinkre is. Sosem születik valaki gyilkosnak, de felnövekedéséig a körülmények sokat befolyásolnak az egyéniségen. Amikor már valaki gyilkosságot követ el, én megnézném annak a valakinek a múltját is, hogy jutott el idáig, mert biztosra veszem, hogy nem önszántából. Természetesen a balhét már õ viszi el, és õt vonják érte felelõségre. Pedig õ is csak áldozata annak amivé tette az élet. És ezt senki nem veszi figyelembe. De a balhét mégis csak egyedül fogja elvinni. De vajon mindenrõl egyedül csak õ tehet? Ha van Isten és az a legjobb akarattal teremtette az embert, miért engedi, hogy egyes emberek gyilkossá váljanak, hiszen a hatalma meg van hozzá, hogy ezt ne engedje meg? Hirtelen magára hagyta volna, vagy épp más dolga lett volna és nem ért rá odafigyelni emberkénkre? Nem hiszem, hogy minden szándékunk csakis tõlünk függ, és nem hiszem, hogy olyanokká válunk amilyeneknek szeretnék lenni. Én is szerettem volna mozdonyvezetõ lenni, majd feltaláló, de sok minden beleszólt az életembe. Sõt, nem szemüveges. :) Szerettem volna azt mondani, hogy egyféle elmúlás van és annak fokozatai vannak. Van amelyik ellen semmit nem tudunk tenni, mert nincs hatalmunk hozzá azt meggátolni. Van amelyik ellen tudunk tenni, de sosem tudjuk hogy azzal jót tettünk e vagy sem. Hosszútávon. Nem látunk bele a pakliba. Vannak olyan törzsek, ahol ez a kérdés nem kérdés. (hogy abortusz, vagy ne?) De nem azért mert primitívek. Nekik ez a természetes. Az az anya, pl. aki Hitlert megszülte lehet, hogy jobb döntést hozott volna, ha abortuszt csináltat. Amit itt akárki épp most ítél el. (az abortuszt). De persze a fordítottja is igaz. Lehet, hogy aki abortusz mellett dönt a világ legjobb békenóbeldíjjasa felett tört pálcát - ha végig élhette volna életét. Nem védem a gyilkosokat. Nem védem az abortusz mellet döntõket. De azt gondolom - mindenki megkapja a maga jutalmát a tetei után. Amibe szintén nincs beleszólási jogom. Az élettõl. De nem kell hozzá kereszténynek sem lenni. Elég csak embernek, az is éppen elég megterhelés valakiknek. Két embert különböztetek meg. A rendest és a nem rendest. (bocs, négyet = élõ, és holt) :) A rendes és a nem rendes tõlem akármilyen bõrszínû és hitû, fajú, sánta, eretnek, tudós, vagy koldusnak stb. is nevezheti önmagát saját problémája. Ha abban így jól érzi magát, ... ám legyen. Egy társadalomra jó, megkapja érte a maga jutalmát az élettõl, és ha rossz egy társadalomra, akkor is így legyen. Nem teszek különbséget ember, vagy önmagát keresztény embernek nevezõ közt. Láttam én már elég rossz keresztényt, talán pont annyi jó embert is és fordítva. Lehet, hogy holnap autóbalesetben halnék meg, ha egy gyilkos donor szívét nem ültetnék bele a mellkasomba. Nem hiszem, hogy halálhelyzetben valaki azt visszautasítaná. Akkor tegye ezt meg nem haláhelyzetben is. Még a kockázati tényezõ is kisebb. Bocs, hogy hosszú voltam. :D Bocsi, bocsi, bocsi.

... még valami. A Néma sikoly c. filmet én is láttam. Valóban megdöbbentõ. De megdöbbentõ ugyanúgy végéig nézni egy hangos sikolyt is. Pl. Amikor egy zsiráfot 4-5 éhes oroszlány szed cafatokra, miközben szerencsétlen zsiráf még él. Õk lakmároznak belõle. Pedig csak ("csak") állatokról van szó. Megdöbbeni sokkal kevesebbtõl is meglehet. A dohányzás visszaszorítására is készült (és még sok más megdöbbentõ film másról) olyan film, amitõl lemegy az ember hídba. Szoktak hatásvadász képeket is festeni, hogy a dolgok pozitivitása felé is eltendáljak. Olyan gyönyörû festményt, hogy szinte már fotó és giccs. Pont ott is a hatás elérése a cél. Szerintem a képet szemlélõ és bámuló (aki hatása alá került) személy ettõl még ne köpje le a képet, vagy ne fújja le sprayvel. Mert neki nem tetszik. Ez is csak egy vélemény volt a sok közül. Nem kell komolyan venni. :) Csak "hangosan" gondolkoztam. :D

Egyébként ez olyan, mint a "cigánykérdés". Szerintem nincs olyan. De csinálnak. Mert valakiknek kell ilyen kérdés.

Az embernek joga van dönteni sok kérdésben. De kérem, ne magyarázza már el, hogy joga van egy szülõnek megölni a gyerekét, ha a gyerek útban van.

Más országokban ezt miért lehet megtenni? Hogy rábízzák a szülõre ezt a "döntést". Talán csak nem rájöttek valamire? Amire ezen a földtekén még nem. Van akinek szívesen a bõrébe bújnak addig amíg erkölcsös és nincs semmi kockázata, mert virtuálisan teszik, de amikor már meleg a helyzet, mert valóságban kéne ezt megtenni, akkor gyorsan kibújnak belõle és fújnak az illetõre? Mert akkor is vállalni kéne a szerepét és a terhét, amikor nagy a baj? Könnyû ítélkezni mások felett, hogy - gyilkos anya - de amikor magunk kerülünk olyan helyzetbe, hogy nagyon problémás a helyzet, akkor mit tenne a könnyen kívülrõl farizeuskodó? Hollandiában miért legalizálták a drog használatot? - hozzáteszem, hogy ezzel nem lett nagyobb a drogfelhasználók tábora! Talán õk intelligensebben rájöttek valamire? Mi az, hogy megölni a gyerekét? Kérem alássan ne dramatizáljunk. Az talán jobb megoldás, hogy a megszületett emberek legyilkolása hõstettnek számít, mert katona az illetõ és államilag megengedték, hogy öljön? Ez ellen miért nem harcol a tisztelt publikum olyan vehemensen? Gyilkos az, aki egy embert megöl? Hõstett az, aki sok embert öl meg, mert megengedte az állam neki? Ugyan kérem!

Minden vonatról le lehet szállni, még a mozgásban levõrõl is. Csak nem mindenki meri válallni ennek kockázatát. De aki ezt vállalja, az nyomós okkal teheti és nem hiszem hogy sportból. Ez egészen biztos. Lehet elítélni, és lehet megérteni. Nem bíztatnék senkit, hogy így tegyen. A kívülálló csak azt látja, hogy "jesszum, de hülye"! Azután hazaérkezik, megeszi a bablevesét és közben meséli a látottakat a szomszédjának. Majd kortyol rá egy italt. Hátradõl a TV-je elõtt és megnézi a kedvenc filmsorozatát. Eltelt egy napja. De sosem érti meg, hogy akit a vonaton látott, az ki és miért így gondolta? Viszont ítélkezni nem gond. Hisz neki eltelt egy nap és elfogyott a bableves. Holnap lecsó lesz vacsorára. - már eldöntötte. Bocsi ezért a kis szösszenetért. Nem tesz semmit. (Nálam nem lesz lecsó vacsorára.) Zsíroskenyérrel is beérem.

Kedves Su_gó! Annyi mindent írsz, hogy lehetetlen válaszolni rá. Meg azért is lehetetlen, mert a legtöbb dolog, amit említesz, szubjektív vélemény, de leginkább benyomás, lírai adalék megérzéseidrõl. Ahogy értelmezem, azt gondolod, valami ítélõszéket játszok emberek felett, pedig errõl szó sincs. Ha végignézed bármelyik blogomat, soha egyetlen emberrõl nem mondtam ítéletet, ilyet másoktól sem másolok be, hacsak nem elrettentésül. Ugyanis az ember nem ítélhetõ meg. Ahogy írod, minden cselekedet egyedi a körülményei, mozgatórugói szerint. Ezért is kéri maga Jézus is, hogy ne ítélkezzünk. Érdekes, hogy a keresztényekrõl kívülrõl sokan azt feltételezik, hogy ítélkeznek a bûnös felett, holott ezzel õk tesznek egy felületes, ísmerethiányos ítéletet. Mirõl is van szó? Arról, hogy a jelenséget és az embert különválasztjuk. A jelenséget értékeljük, az embert nem ítéljük. Maga az abortusz jelensége egy szörnyen rossz dolog. Az abortuszon átesett nõ, viszont lehet bármi. Áldozat, tudatlan cselekvõ, kétségbe esésében önmaga elõl is menekülõ szerencsétlen, cinikus hidegvérû gyilkos, vagy bármi. Nem feladatunk, hacsak nem kéri a gyóntatószékben vagy a pszichoéógusánál, hogy döntsük el. Akkor is csak tanácsot adhatunk, a döntés az másnak a kezében van. A keresztény felfogás az, hogy a felebaráti szeretetünket mindenkire terjesszük ki. A vámosokra, adószedõkre, bûnös asszonyokra, az abortuszt elkövetõkre, mindenkire. Mert Jézus is ezt tette, teszi, és mert nem tudhatunk mindenkirõl mindent, ami bármilyen ítélethez megfelelõ. (Ettõl kicsit más kérdés, hogy a bíróságok hozhatnak-e ítéletet. Megkímélhetik-e mondjuk a társadalmat egy ideig egy notórius bûnözõtõl, azzal, hogy a börtönben kell lennie? Ez nem erkölcsi ítélet, de nem is az alapkérdésünk. Abortuszért önmagában nem jár börtön.) Az Egyház tehát mindenkit befogad. Az abortuszon átesettet, a vámost, az adószedõt, a szomszédját kipletykáló nénit, a házasságtörõt, a háborús bûnöst (akkor is, ha hõsként ünneplik) mindenkit. Nem ítélkezik senki múltjáról. Azt kéri, saját maga vallja meg a bûnbánat szentségében Isten elõtt. Döntse el, hogy tudatlanul, akaratlanul jutott-e a rosszba, vagy bûnösként, vagyis tudva és akarva. Ezt neki kell megtenni, nincs az a katolikus közösség, pap vagy bárki, aki helyette megteheti. Hú, máris többet írtam, mint, amennyit akartam, pedig a legizgalmasabbról, hogy mindezt nem is a földi létünk torztó nézõpontjából kellene néznünk, nem is szóltam. Ehhez mondjuk erõs hit kell. Viszont ha megvan ez a hit, a legnehezebb helyzeteket is boldogan tudjuk vállalni. De ezt ílyen röviden nem tudom kifejteni. Üdvözlettel, egy boldog Apától, akinek lehet, hogy fogyasztói-hedonista értelemben könnyebb dolga lenne, ha nem született volna meg minden megfogant gyermeke, de a földi boldogságból sokszoros végtelennel kevesebbet kapott volna.

Korrekció: Kedves SA! Látszatra "szubjektív" a "véleményem", valójában nagyon is objektiv. Volt szerencsém vallási közösségben gondolkozókat alaposan megismerni. De errõl nem írnék "véleményt", mert elég vegyes benyomásokat írhatnék. Pont annyira vegyeseket, mint a nem vallásosokról. - Nincs kedvem sértegetõsdit játszani. Szerintem nincs is különbség vallásos és nem vallásos ember közt viselkedésben, tettben, cselekedetben, és mulasztásokban. Ezt csak a vallásosok hiszik, hogy van. Objektív tapasztalat! Jézus kérésérõl, hogy „ne ítélkezz”: Véleményem szerint ehhez nem kell vallásosnak lenni, hogy ezt józanésszel is tudni lehessen. Csak tiszta szív kell hozzá és megfelelõen érett értelem. Viszont örülök annak a megjegyzésednek, hogy beláttad, hogy "Nem feladatunk, hacsak nem kéri a gyóntatószékben vagy a pszichoéógusánál, hogy döntsük el. Akkor is csak tanácsot adhatunk, a döntés az másnak a kezében van." Bár itt átmentél kettes szám egyes személybe. :) Ezzel a gondolattal kezetrázok. Felebaráti szeretethez egyáltalán nem kell keresztényi tanok ismerete. Akiben van egy cseppnyi emberség - hogy így fogalmazzam - ez a dolog önmagától is automatikusan mûködnie illik. Ha valaki sosem hallott Jézusról még csak hírbõl sem, sõt a történeteirõl sem, mégis képes olyan jócselekedetekre, amikre a keresztények Jézusra hivatkozva tesznek. Hát akkor honnan is vették? Anonim keresztények? :) Ezt egy dzsungelben lakó bennszülött is képes megtenni, aki sosem hallotta hírét Jézusnak. Ebben teljesen biztos vagyok. Arról, hogy az egyház kiket fogad be, szintén eltérõek a véleményeink, mert szerintem ahogy egy pohár vizet bárkinek ad egy idegen ember, akár a sivatagban is, úgy ezt megteszi "felebaráti" gesztusból bárki. Ha van benne egy fikarcnyi jóindulat (és mégsem keresztény). Erre a mondatodra, hogy "Az Egyház tehát mindenkit befogad." Csak azt tudom gondolni, hogy: tanmese. Ehhez már nem vagyok elég fiatal, hogy bólogassak. De lehet, hogy buta vagyok, hogy megértsem. A tapasztalatom mégis az, hogy nem igaz. Ez is objektív tapasztalat. Sõt az is, hogy (és itt nem akarok megbántani senkit) az egyház pont olyan nagy busines, mint bármi más busines a világon. Itt nem neveznék meg egy nagy konszernt sem, mert reklámokat nem szívesen terjesztek. Az egy másik mûfaj. Üdvözlettel és tisztelettel egy apának: "akinek lehet, hogy fogyasztói-hedonista értelemben könnyebb dolga lenne, ha nem született volna meg minden megfogant gyermeke, de a földi boldogságból sokszoros végtelennel kevesebbet kapott volna." su_go, akinek volt egy gyermeke.

"Hú, máris többet írtam, mint, amennyit akartam, pedig a legizgalmasabbról, hogy mindezt nem is a földi létünk torztó nézõpontjából kellene néznünk, nem is szóltam. Ehhez mondjuk erõs hit kell. Viszont ha megvan ez a hit, a legnehezebb helyzeteket is boldogan tudjuk vállalni. De ezt ílyen röviden nem tudom kifejteni." --------------------------------------- Kedves SA. Szívesen megvárom a hosszabb gondolatokat. Érdekel.

Nekem most ehhez nincs idõm, erõm. Majd, ha lesz idõm, akkor majd írok errõl egy részletesebb blogbejegyzést. Most csak annyit, hogy nem tudom, mi az a magyar nyelvben, hogy kettes szám. Vannak nyelvek, fõleg kihaltak, amikben van. A magyarban talán a pár szó használata körül kereshetõ ennek a nyoma. Az angolban is volt, a boot meg a a nadrág többes száma (jeans) ennek a nyoma, de a szláv nyelvekben is van ilyen. Ha jül számolom, a 12 írott sorban írod, hogy örülsz annak, hogy beláttam egy fontos dolgot. Hát nem láttam be, mert mindig is így gondoltam, nem történt bennem változás. Ez trivialitás. Az egyház szó jelentése alatt meg úgy látom mást értesz, mint én. Az én fogalomhasználatom az ekléziológia tudományéval azonos, és többszintû a jelentése. De ez is nagyon hosszú lenne aa mostani írási lehetõségeimhez képest. Még annyit most, hogy ha Jézus nélkül akarsz jó lenni, hát legyél,. Nem olyan nagy baj, nem de azért néha gondolj rá, hogy Jézus azért vár Téged is azok közé, akik nevét is megvallják. Hosszú út idáig jutni, és ezt végkép nem tudom itt leírni. Az abortusz meg akkor is gyilkosság, ha el lehet rejteni, sõt a törvények is segítik az elrejtését mondjuk a háborúban vagy amás körülmények közt való gyilkosságokhoz képest. Ugyanaz, de erre Te is céloztál.

én magam is gyilkos vagyok...és még 23 év után sem tudok megnyugodni pedig az apával ketten döntöttünk így...

Voltak már nálam Jehova tanui. De én soha nem mentem be egy istenhívõhöz sem, hogy kopogtatás után bármirõl is meggyõzzem. Rendben, megvárom, ha lesz idõd jobban kifejteni gondolataid. Annyi bizonyos, hogy míg ember lesz ezen a bolygón, örök gumicsont marad az abortusz körüli hajcihõ. Kb. úgy, mint ha a komolyzene kedvelõk szeretnék meggyõzni a populáris zenét kedvelõket, hogy a komolyzene jobb. Vagy fordítva. Hogy hol a határ egy abortusz gyilkosságnál, ami már az, és hol a határ, aminél még nem, olyan kötélhúzás, amihez olyan hosszú kötél kéne, hogy az összes ember odaférjen. ... ezért hát tisztelem az errõl alkotott véleményed, de ne várd el, hogy egyetértsek. (gondolom, nem is teszed) Majd visszanézek. Kellemes blogozást. Hétvégét. SA

szervusz kedves szederke :) nem hiszem, hogy "gyilkos" vagy

"Õszintén az abortuszról Amikor valakiben tudatosul, hogy várandós, akkor érzelmi reakciói meglehetõsen összetettek lesznek. Van, aki tragédiaként éli meg az eseményt, más pedig boldogságban fürödve éppen a bõrébõl ugrana ki. Ugyanis amióta világ a világ, a nõ két dologért tesz meg mindent: azért, hogy legyen, illetve, hogy ne legyen gyereke. Senki sem azzal a makacs elhatározással esik teherbe, hogy azután a magzata életének mesterségesen vettessen véget. Mert, ha valaki az abortusz mellett dönt, akkor biztosan súlyos ítélethozatalt követõen teszi azt. Dr. Rákóczi István szülész-nõgyógyász professzor errõl a következõket írta: "A terhesség-megszakítás nem mindig helyes döntés, de nem minden esetben rossz választás." A középkorban másként látták Az emberiség történetében mindaddig születésszabályozásként alkalmazták a terhesség-megszakítást, illetve a csecsemõgyilkosságot, mielõtt a kereszténység elsõ századaiban mindkét cselekedetet mélységesen el nem ítélték. Igaz, Aquinói Szent Tamás, a középkor egyik legnagyobb gondolkodója vitatta a születendõ fiúgyermek teljes mértékû ember voltát a 40., a leánygyermekét a fogantatás utáni 80. napig. Azután évszázadokon át az abortusz tiltásánál nemcsak az élet tisztelete, hanem például a népességszám növelésének akarata, a férj családfõi jogai, az anya egészsége, sõt életének védelme játszott fontos szerepet. Mindössze az utóbbi évtizedekben vált az abortuszviták középpontjává a magzat ember voltának kérdése. A heves szópárbajok érvei között a két véglet: A magzat nem "erkölcsi személy", az anya a saját teste felett szabadon rendelkezhet. Ezzel szembe áll a másik vélemény, mely szerint, amennyiben az anyának törvényes kötelessége a gyermekét úgy gondoznia, hogy azzal annak életét és egészségét biztosítsa, akkor miért nem lesz neki kötelezõ ugyanez a gyermeke születése elõtt?" ______________________ Mondtam, hogy gumicsont az abortusz körüli vita.

Dezsávû. Ez az Aquinói Tamás-féle szöveg már volt. MA megértéséhez ismerni kell õt, vagy legalábbis olvasni tõle, és nem a bulvárszintû nõi lapokból vett kiragadott idézeteit citálni. Ugyanis õ megkülönböztet aktuális (tényleges) és potenciális (lehetõség szerinti) dolgokat, de a potenciális elpusztítása nála egyenértékû az aktuális pusztításával. Tehát ez csak a szavakkal való értelmetlen játék, hogy lett volna a középkorban bármi abortuszpártiság a kereszténységben. Látáál már olyat, hogy egy katolikus becsönget egy lakásba, hogy õ téríteni jött? Egyébként a jehovisták annyira ltérû hitelveket vallanak, hogy már nem is lehet õket kereszténynek nevezni. Jézus természetérõl pl. egészen furcsa dolgokat állítanak. Kérlek, ne keverd õket ide! Mint írtam, az egyház szó jelentése más, mint amit a Te írásaidból kihámozok. Szederke, együtt érzek Veled. Nem ítéllek el, sõt azt sem írnám le normál esetben, hogy "nem ítéllek el", mert abban benne van, hogy akár el is ítélhetnélek. Most aaz elõõek miatt írom ezt. Hogy Te bûnös vagy-e, azt nem dönthetem el. Hogy a magzat elpusztítása ugyanolyan dolog, mint akár egy felnõtté, az viszont tény. Hogy a jogszabályok az egyiket büntetik, ha elõre megfontolt módon végzik, a másikat nem, az egy csapda, ami beleviszi az embereket, hogy éljenek vele. Sajnos.

Ezt a témát simán lesöpörted megválaszolatlanul. Komolytalan volt a válaszod kedves SA. Van belsõ tapasztalatom az egyház mûködésérõl. Köszi a felvilágosítást errõl, de ismerem a keresztények gondolkozását, különben nem álltam volna le ebbõl a szemszögbõl megközelíteni az abortusz témát. Természetesen nem értek velük egyet. És még csak azt sem mondhatom, hogy ez az én problémám. Ismétlem, megmondtam elõre hogy ez a téma "gumicsont". Kötélhuzavona. Nem akarlak meggyõzni a hitedrõl abban, hogy az abortusz mi. Azt is megírtam, hogy tisztelem a nézetedet. Az egyház tévedhetetlenségében a pápával együtt viszont megkérdõjelezik sokan, köztük én is. Egyértelmû, hogy a hívei nem. Voltam egyházi közösségben anno. Ismerem az elveiket és a nézeteiket, még jobban ismerem belülrõl a gondolkozásukat. Semmivel sem különb emberek, mint a nem keresztények. Tudom, hogy éppen olyan gyarló dolgaik vannak mint bárkinek a világon aki ember és két lábon jár a földön. Tehát van tapasztalatom az egyházi életrõl és annak résztvevõirõl. Jó is és rossz is. Pont ezért is nem várok el egy (önmagát kereszténynek nevezõ) embertõl sem más szózatot, mint amit egyébként is kikövetkeztethetõ lenne. Tiszteletben van tartva - részemrõl - a nézeteitek. Annak is tisztelem a döntését, aki úgy dönt, hogy abortuszt kell csinálnia. Nem jó lehet így dönteni. De az ok, amíg valaki ide jut ezer féle komoly ok lehet. Tudom, hogy egy keresztény gondolkozó nem ismeri el ezeket az okokat. Tehát számukra nincs mentség egy ilyen döntésre jutottnak. Az ilyen ember eretnek volt régen. Szerencsére nem a középkorban vagyunk. Nyugodtan elítélheti az egyház az abortuszt, attól még lesz. Annak aki abortusz mellett kénytelen dönteni, a problémáját az egyház sem oldja meg. Tehát bármilyen álláspontot is mond bárki, az õ gondja ettõl nem fog megoldódni. Mert ugye ez egy nagy felelõsség és nagy gond annak aki benne van. Aki nincs … - olyan mint a foci, a játékot 2X11 játékos játssza, de nézõk értenek hozzá a legjobban - ahogy a viccben is van. Bekiabálni nem kunszt.

Nem vagyok bekiabáló, mert ha tudnád gyermekvállalásaim történetét, akkor öt olyan esettel találkoznál. amit sajnos azok, akiknek más az értékrendjük, talán öt abortusszal oldottak volna meg. Látod, Te esel azokba a hibákba, amit nekünk rósz fel! Alkotsz egy képet a keresztényekrõl, rólem is, ami a körülmények, a lényeges részletek ismeretének hiányán alapul. Én emiatt nem ítélem el a abortuszon átesett nõket, Te viszont megítéled a keresztényeket, engem is. Nem a valóság szerint teszed, hanem ahhoz képest vélekedsz, hogy Te milyen idealizált, tökéletes képet vársz rólunk. Dehát a keresztények is emberek, és miért is kell különbnek lenniük? Viszont legalább törekszenek, mert nekik van egy irány effelé a különbbé levés felé. De nem vagyunk szentek, az bizony nagyon nehéz dolog. De mndj olyan csoportot, közösséget, ahol mindenki szent csupán attól, hogy oda tartozik! Nem söpröm le a témát, mert azt hiszem megválaszoltam. Az abortuszt szörnyûnek tartom, ezen a meggyõzõdésemen nem tudok, és nem is akarok változtatni. Az abortuszon átesõ nõket nem ítélhetem el, õk is áldozatok. Annak a társadalomnak az áldozatai, amelyik megoldásnak, sõt legáli megoldásnak tekinti az abortuszt. (Ez miért lesöprése a kérdésnek?) De, ha érdekel, elmondom, hogy van ám más megoldás is, mint az abortusz! Nem hiszed el, de voltam tiszteletbeli védnöke egy olyan spontán lányegyletnek, melyben tizenéves szakiskolás lányok arra szövetkeztek, hogy egymást erõstsék abban, hogy a férjük lesz az elsõ férfi az életükben. A többségnek bejött, és boldog családanyák hûséges férjük mellett. Egy olyan szubkultúrából jöttek, ahol a tizenévesek nem kívánt terhessége eszméletlen méreteket öltött, és bizony gondolkodás nélkül elabortatják szégénykéket. Aztán mindenféle zavaros pasiügyek, élettársak, válások, innen-onnan gyerekek, akik frusztrált felnõttek lesznek szüleik mintáját követve. És ebbõl a szubkultúrából mégis lettek lányok, akik más utat választottak. Na én ezt tartom az abortusz elleni küzdelemnek, mielõtt azt hinnéd, hogy máglyákat szeretnék ácsolni, mert a bulvármédia a keresztényeket máglyaácsolõknak tartja. Hogy bánthatnánk az abortuszról kijövõ nõt, amikor azt a szerencsétlen megölt magzatát is sajnáljuk!!!

Súgó, inkább nézd meg ezt a blogoma: http://blogocska.blogol.hu/read Menj az archívumba is, kicsit gyönyörködj, ha tetszik!

Nem ítélem el a keresztényeket. Asszem vagy 5 x kiemeltem ezt egy-egy mondatban. Külön kitértem erre. Magyarul: "tiszteletben tartom". Most 6X írtam le kb.(?) Tegnap még azt írtad, hogy ha majd lesz idõd megválaszolod. Nos akkor én is ilyen rövidre zárom ezt a témát. (bár elõtte, és bocs, eléggé hosszúlére engedtem) :) Ma írtál valamit, de abban valami van, csak válasz nincs errõl. Illetve a lnyegét tekintve ugyan az mint korábban, csak más mondatokkal. Akkor nem tudom mit ígértél. No problem. Ki nem tartja az abortusz "szörnyûnek"? Jelentkezzen, kérem. Maradjunk abban, hogy nem a "bulvárból" gondolkozom. Nem is olvasok ilyeneket. Nagyon elvétve néztem bele ilyen írott anyagokba, csak azért, hogy megismerjem a stílusukat és a gondolkozásukat. Köszönöm SA a témát magam részérõl lezártnak tekintem, és hidd el, pl. a legutolsó írásodból is látom, hogy vannak olyan gondolatok benne amivel egyetértek és én is így gondolom. (de ezt is rövidre zárnám és nem részletezném) Köszönöm a beszélgetést, számomra tanulságos és értékes volt.

Örülök, hogy lezártad, remélem magadban is. Azt, hogy hosszabban kifejtem, azt úgy írtam, hogy majd lesz errõl egy hosszabb blogbejegyzésem. Majd egyszer, amikor lesz olyanra idõm. Hogy nem kaptál választ? Amit kérdeztél, arra azt hiszem igen. Vagy nem értettem a kérdésedet? Tedd fel úgy, hogy értsem!

Rendben. Magamban már nagyon rég megoldottnak könyveltem el. (49 vagyok) :D

http://www.youtube.com/watch?v=uqh_kWyj_iM&feature=related :D

örülök,hogy neked nem kellett olyan döntéseket hoznod,anti,szép családod van:) én sajnos végig asszisztáltam pár barátnõm abortuszát a felnõtt életem 30 éve alatt....nehéz döntések voltak,nem befolyásoltam,csak velük voltam a bajban,a kórházban.......és sok-sok gyermek születésénél is ott voltam:) lehet fáradt vagyok hozzá de nem egészen értem mirõl is beszéltek olyan hosszan su_goval...kissé belekuszálódtam:)

Szerintem, nem vesztettél semmit azzal, hogy nem követted ezt a kommentsorozatot. Végül is mindenki azt mondta, szörnyû az abortusz. Szerencsére azok a toposzok nem jöttek elõ, hogy "egy férfi errõl hogyan vélekedhet", meg ilyenek, ezért nem volt rossz. De azért annyira jó sem, hogy esti könyvolvasás helyett ezt olvasd. Mi volt a leggyakoribb ok, ami miatt a barátnõid nem vállalhatták a gyermekeiket?

az egyiket elhagyta a barátja,mikor megtudta,a másiknak otthon rítt a három hónapos meg ketyegett a havi 60 lakástörlesztés,a harmadik spirál mellett lett az,a negyedik beteg volt.... de elkéstél,mert végigolvastam....

Antal, csodálom a türelmedet. su_go-t már rég kimoderáltam volna. Ha valaki értelmes vitát akar folytatni, az meg tudja fogalmazni a gondolatait tömören. Grafomán öntetszelgésre nincs értelme reagálni.

Türelem, megértés, csak így érdemes. Jézus is csak a legvégsõ esettben font kötélbõl ostort, hogy kiahajtsa a kufárokat a templomból. A vámosokkal, bûnösökkel és mindenkivel akit a farizeusok tisztátalannak tartottak, egy asztalhoz ült.

Mirjam. A legelején úgy kezdtem, hogy "bocsánat a belekotyogásért". A minõsítgetésed felém, és a barátod minõsitgetése nem keresztény jellemvonás. Ugye? "Ne ítélj" :) Még sokat kell gyakorolnotok, hogy valódi keresztények legyetek. Onnan todom, hogy voltam köztük egy ideig, és megismertem egy kupac értelemes és értelmetlen dolgot is. Mirjam. Nekem nem fogsz ártani azzal, hogy kimoderáltok (egészségetekre) és magatoknak meg sok hasznát nem látom, apostolkodásaitoknak. Köszönöm az értelmetlen beszélgetést. Én kérem hogy, moderáljál ki innen, valamint sok szerencsésebb és hitelesebb apostolkodást, mint amit itt mûveltek. A komolytalanságra való tekintettel, jelzem: ez volt köztünk az utolsó üzenetváltás. Szintén moderálható. :) Amit javaslok is. Köszöntem.

Kedveseim! Itt nem moderáltam semmit! Szoktam moderálni, de csak azt, ami rozsszándékú. Itt viszont ezt nem tapasztaltam. Tkp a maga szemszögébõl mindenkinek igaza van. Azért nincs konklúzió, mert más.-más paradigmarendszerben mozgunk. Így konklúzió helyett megértés és türelem lehet csak. Mirjámnak igaza van, de ahhoz, hogy ezt megértsük Mirjám fejével kell gondolkodni. Sugónak igaza van, de ahhoz, hogy ezt megértsük, Sugó fejével kell gondolkodni. Aztán létezik egy abszolút Igazság is, ami se Mirjámé, se Sugóé, se az enyém. Na ezért nincs más lehetõség, csak a megértés. Egymás felé is, meg az abszolút Igazság felé is. Az utóbbi a nehezebb. Nem élhetünk vissza keresztények, hogy kaptunk felé egy közvetlen utat. Azt persze nem mondhatjuk, hogy el is értük. Nagyon nem mondhatjuk.

Bocsánat, hogy még felfrissítem a témát, de néhány napja mi is beszélgettünk errõl a barátaimmal. Pontosabban a mesterséges megtermékenyítésrõl, ami ha jobban megvizsgáljuk valahol felér a sikeres foganás mellett egy (vagy akár egyszerre több) abortusszal is. Amikor próbálkoznak a mesterséges megtermékenyítésnél a fogantatással, akkor egyszerre több petesejtet is megtermékenyítenek (Magyarországon legalábbis még így van), hogy ezzel is növeljék az esélyeket. Amikor az egyik sikerül, de mellette még több is esetleg megtermékenyül, akkor a nem kívántakat egy tû segítségével "szúrják agyon". Ezt - ugyan nem tudattal, mert arra még nem képes - de az életben maradt megérzi, ugyanis amelyiket nem akarták, az hasonlóan hûl ki, miután már nem él, mint a földön meghaló emberek. A változást nem csak a hõmérséklet változásában érzi meg, hanem abban is, hogy más lesz a vér íze, ami eljut a kis magzathoz. Erre akkor jöttek rá orvosok és pszichológusok, amikor valamilyen ok folytán nem tudták megmagyarázni a hozzájuk fordulókban jelentkezõ hiányérzetet . Mint utóbb kiderült, a betegek egytõl egyig mesterséges megtermékenyítéssel fogantak, és nem csak õk születtek volna meg, hanem egy vagy akár több testvérük is, de errõl nem mesélt nekik senki. És akkor ezek után még kérdés, hogy mikortól élet az élet?! Sokáig még engem is kétségek között tartott, hogy vajon mikortól számít embernek a magzat, de most már nem kérdéses számomra, hogy a fogantatás pillanatától.

Nincs olyan, hogy "Mirjam igaza", meg nincs olyan, hogy "XY igaza". Amikor emberi életekrõl van szó õszintén szólva, az utolsó ami érdekelni fog, az egy felnõtt ember esetlegesen sértett hiúsága. Mindenki annyit ír és oda, ahova akar. De az a jó érzés talán meglehetne, hogy emberi életekkel ne dobálózzunk, túl nagy a tét. Egy Isteni igazság van. Az emberi élet a fogantatástól kezdõdik. Aki ezt az életet 2 perces, vagy 2 éves korában megszakítja az embert öl.

Csak hogy tisztázzuk a félreértéseket. 1. Soha nem az embert ítéljük el, hanem mindig a bûnt. Az Egyház vágya, hogy visszafogadhassa az abortuszt elkövetett megtérteket. Egyedül Istentõl nyerhetnek bocsánatot és gyógyulást. A kettõ elválaszthatatlan, ezt megérti mindenki, akit gyötört már a lelkiismeret. De mindig van lehetõség újrakezdeni. 2. Megértem, hogy nem vagyunk egyformán. Van, aki sokat szeret írni, mert korlátlan a gondolatáramlása, és nem tud egy témánál megmaradni. Ezzel nincs semmi baj mindaddig, míg nem gázol így gyerektetemek közé.

És ez most tényleg nem Mirjám-Marina igazsága, hanem abszolút igazság! Sejtettem, hogy ez egy kényes téma! A blg elején is egyszer felvetettem, akkor nem jött ennyi komment. Van egy videó, ahol békés abortuszellenes tüntetõkre rátámadnak liberális jogvédõk, és agyba-fõbe verik õket. Nem érdekes?

Sajnos ennyi ér ma az élet. Mondjon bárki bármit, az abortusz akkor is gyilkosság. Onnantól fogva, hogy a magzat megfogan él és egy kicsi lélek akar megszületni.