Átadták a ”Bátorság az egyházért” emlékérmeket
Ezzel a vezércikkel jelent meg a mai Dunántúli napló. Elsõ pillantásra azt hinné az ember, hogy a kommunista üldöztetés vagy esetleg a mai egyházellenes hangulat egyházhû hõsei kaptak valami kitüntetést. Nem, nekik más jár, ennél sokkal nagyobb a jutalmuk, ez valami egészen más. Ezt feljelentõk kapták. Bátor, eddig nevük elhallgatását kérõ feljelentõk úgy majdnem száz feljelentésért, amit ugyanazon kör ellen adtak be szinte mindenhová, ahova csak lehet feljelentést tenni. És hogy bátorságuk még nagyobb legyen, mindezt egy olyan országban tették, ahol akkor éppen egyházellenes kormány volt, szabadjára engedve egy olyan egyházellenes közhangulatot, ami eredetéhez, a kommunisták vallásgyûlöletéhez egyre jobban kezd hasonlítani. Hû, de bátor, aki ezt meg meri tenni!
És akkor én bizonyára gyáva vagyok. Most is, amikor gyáván szembe megyek a városban és az országban gerjesztett közhangulattal, és ezt le merem írni. Akkor is gyáva voltam, amikor a rendszerváltozás elõszelétõl bevadult megyei pártbizottsági emberek elsõ és sokadik szavára sem engedtem, inkább nagyon gyáván egzisztenciális ellehetetlenülést is felvállalva kitartottam az igazam mellett. Akkor is voltak gyáva emberek, akik lépten nyomon erõt adtak gyávaságomhoz. Ilyen ember volt többek közt az ezek szerint nagyon gyáva Mayer Mihály, akkor még segédpüspök. Egy szentmise után még teljesen át sem öltözve, hogy még ott találjon, odajött hozzám. Annyira azért nem volt gyáva, hogy kifejtse, mennyre nekem ad igazat, de annyira se volt bátor, hogy mindent elhiggyen, amit az akkori Dunántúli napló megírt rólam. Egy kérdést tett fel. Pontosan tudta, hogy az egész ügyben egyetlen kérdés, ami eldönti, igazam van-e. Ha ez hazugság, akkor, mint egy beakadt kötött pulóverrõl a szál, lefejthetõ könnyen az igazam. Mayer Mihály megfogta ezt a szálat, és én ettõl erõt kaptam. Mit is írok, én ettõl még gyávább lettem.
Most Mayer Mihály a célpont. Akkor a hármas ügyosztály volt bátor, de most sincsenek azoktól messze a mai bátrak. Akkor azt megtette Mayer Mihály, amit gyáván meg kellett tennie. Most nekem is gyáván le kellett mindezt írnom, mert különben nem lenne elég gyávaságom nyugodtan aludni.
Kedves Mihály atya! Itt ebben a blogban egyszer megróttalak, mert azt éreztem kígyót melengettél a kebleden. Neked ezek a bátrak kellettek. Magam fajta gyáváknak nem jár megélhetés az Egyháztól, nem is vártam soha. Nekem az a blogbejegyzés volt a kérdésem. És kaptam rá választ, azt hiszem, Te is megkaptad. Ezek után én leszek olyan gyáva, hogy szembe megyek a közvélekedéssel, és gyáván kijelentem:
MINDAZ, AMI A PÉCSI EGYHÁZMEGYÉBEN TÖRTÉNT NEM MÁS, MINT EGY GERJESZTETT LEJÁRATÓ KAMPÁNY AZ EGYHÁZELLENES ERÕK RÉSZÉRÕL. Akár a részletekbe is belemehetnék, de ez már nem illik a blog mûfajába. Maradok gyáván Mihály atya védelmezõi közt!
