Még valamit ki akartam ebből a filmből hozni. A szerzetes cölibátusban (egy fontosabb célért vállalt nőtlenségben) él. Ez általában önként vállalt, még akkor is, ha van lemondás aspektusa is. De a családos ember nem mond le semmiről?
Egyszer egy pap barátomnak azt mondtam, milyen jó is neki a cölibátus miatt! Egy másik, idegen pap meghallotta, és azt hitte gúnyolódom. Nem! Annak ellenére, hogy boldog házasságban élek, bizony néha vágyom az ő lehetőségeik után. Persze az okos ember az ilyen vágyait hamar leküzdi. És fordítva mindez nem lehetséges? Tasi szerzetes oda-vissza megélte. A vágy, ha nem hatalmasodik el, nem bűn. Tudni kell kordában tartani. Tasi ezt tanulta a monostorban, mégsem ment neki.
Ha jobban belegondolunk a cölibátus megszegése és a házastársi hűtlenség mögött ugyanazok a lelki indítékok vannak. Még megvalósításának módja is ugyanolyan. Tehát, aki a cölibátushoz hűtlen, a feleségét is ugyanúgy csalná meg. Tasi szerzetes éppen az előző szerzetesi életével.
