A HÖKKENTŐ mindent elbír. A hagyományos blogozást is. Tessék:

Megvolt Pécsett a balettvizsga. Pontosabban mozgásművészeti bemutató. Ez a helyes elnevezése a Berczik Sára által megalapozott irányzatnak. Két számra kortársbalettes vendégek léptek fel. Mennyire szokatlan, pedig ők is jók. Illetve nem szokatlan, mert a Pécsi Balett ezt műveli, az ő tanáruk onnan jött.

Szóval siker, virág és bonbonhegyek. Utóbbiakból nincs az a menyiség, ami megromlana egy ekkora családban. Andris egy hatalmas dobozzal le is foglalt magának. Azért majd megkínál minket is…

Más. Érdekesek és kegyetlenek voltak a libák. Az egyik alól kiszedtem a tojásokat, mert nem jó anya, inkább elajándékoztam egy barátomnak, aki géppel kikelteti. Nagyon értékes, törzskönyvezett állatok. Nem tudom honnan, de maga alá gurított egy kacsatojást. Ki is kelt, szépen nevelte is, amíg ki nem ment vele az udvarra. Ott már idegen volt, Rátámadt. Elvettem tőle. Akkor meg mindenáron vissza akarta a fiókáját. Visszakapta a fészkébe, ott gondosan őrizte. Az udvaron megint idegen volt neki, meg akarta ölni. Mi lenne, ha anyám engem is csak otthon a lakásban tekintett volna gyerekének.?

Még más. Ma hívott egy anyuka. A gyereke oktatásával volt problémája. Gyakran keresnek meg szülök, valahonnan megtudták, hogy kompetens vagyok oktatási jogban. A mai eset pikantériája, hogy aki most megkeresett pedagógus, ha éppen nem szülő. És volt már olyan másik szülő, aki nagyon hasonló problémával keresett meg tanácsomért, de ott az előző szülő volt a tanár. Végig kell próbálni ugyanabban a szituációban minden szerepet.