Átjöttem ide az Antiblogról a „buzizsidó” témával. Szóval csupa helyeslő kommentet kaptam. A „Szálasi” bloger nem mert már szólni, talán attól tartott visszájára fordul megint, mint a féceszes bokája. Azért arról ne felejtkezzünk meg, hogy őt is sajnáljuk! Ő is a történelem áldozata. Vagy a hiányos történelemtanításé? Az biztos, hogy sok az elvarratlan szál, az igazságtalanság a magyar történelemben. Azon csodálkozom, hogy csak ennyi ilyen szélsőséges szerencsétlen van.

Charma említi a cigányokat. Ez az, amivel most hitelesítem, hogy amit írtam, azt úgy is érzem. Olyan faluból származom, ahol, a lakosság nagy része beás cigány. Első gyerekkori barátom egy olyan dravida gyerek volt, egészen sötét bőrrel, de a tenyere fehér volt, mint a hó. Hatalmas homokvárakat építettünk, mert homok az volt bőven, az egész falu homokra épült. Amióta családos vagyok, mindig volt cigány szomszédom, pedig laktam pár helyen. Mindig van a szomszédok közt olyan, aki kicsit több a másikaknál, pl. ha elfogy a só vasárnap este, akkor hozzá megyek egy kis bögrével a kezemben kérni. Ez a szomszéd mindenütt a cigány volt.

Ugyanakkor látom, hogy egy részük óriási hátrányokkal küzd, és erősen kompenzálnak, próbálják hátrányaikat kiegyenlíteni. És igen sokszor ez a kiegyenlítés devianciába csap át. Régóta gondolkodom, hogy lehetne segíteni rajtuk. Volt is néhány elképzelésem, talán sikerül is valamit tennem. Ennyit a cigányokról, bár lenne bőven kultúrtörténeti adalékom róluk.

Azzal folytatom legközelebb, hogy nem vagyok toleráns. Megértő, átérző, beleélő, meg minden vagyok, de toleráns nem. Legalábbis latin tudásom szerint nem, mert ezt a szót már mindenhogy használják, csak eredeti értelmében nem.