Voltam egy munkaúton. Úgy délután négy körül a feleségem kivitt az állomásra. Ott kiderült, hogy negyven perceket késnek a vonatok. Telefonáltam haza, bementünk kocsival Pécsre. Ott buszra szálltam, elmentem Szekszárdig. Onnan Tamás barátom vitt, aki családjával Bajáról jött a felesége diplomaosztójáról. Dunaújvárosig vitt, családja ment tovább. Tamással árültünk Laci és Kati autójába. Az ötödik utas egy folyton dumáló GPS volt. Pontosan a célhoz vezetett Salgótarjánban úgy éjfél körül. A szállodában főtt csülöksonkával vártak tormával és brokkolisalátával.
Kétnapos értekezlet következett, ami akár megér egy posztot, mert mindig engem igazol. Azért is szeretek azoknak dolgozni, akik tartották, mert a főállású munkahelyem vezetésével ellentétben megerősít hivatásomban.
Hazafelé Laciékkal az M3-as 51. Km-éig. Onnan Gyula barátom vitt el hozzájuk Pesterzsébetre. Este a Wekerle-telepen szentmise. Gyulával egy ritka jó beszélgetés náluk éjfélig, majd alvás.
Másnap irány a Tan Kapuja Főiskola. Megbeszélés a buddhista vallási vezetővel és Gyulával.,
Utána Gyula elvitt az Aga utcáig, ott egy jó beszélgetés Lőrinc atyával, a katolikus szerzetessel. Gyalog a Kelenföldi pályaudvar. Kiderül, nincs már közalkalmazotti kedvezmény a diákigazolványom, meg csak Szentlőrinc és Pécs között érvényes. Teljesáron haza. Az állomáson Erika várt a picikkel.
