Az egész lakás amibe Pécsett költöztünk egy fél szobából és egy ugyanakkora konyhából állt. Csak egy ablaka volt az utcára, amin a Jakabhegybe zuhanó Nap besütött. Az egész lakás egy nyitott kapualj felett volt, ami télen annyira hűtötte alulról, hogy emlékszem amint anyám felmosóvize ráfagyott a kövezetre. Pedig fűtöttünk, sok-sok fahasábot dobtunk a sporheltbe.
Az egész ház a mienk volt, egy borjú áráért vette apám. Öt lakás volt benne, de csak a legkisebbe tudtunk beköltözni. A többi is szoba-konyhás volt, csak egy kicsit nagyobb. Az emeleten laktunk, mellettünk még két lakás volt. A földszint is két lakás, meg a kapualj.
A ház 1888-ban épült, olyan századfordulós klasszicista homlokzattal. A szomszéd ház tulajdonosa építtette, hogy majd kiadja a lakásokat, és megél belőle. Így a falusias Szigeti városrész tornácos házát elzárta fénytől. Az államosítást a későbbi tulajdonos úgy úszta meg, hogy eladta a nagyházat az öreg mellől, ugyanis csak hat lakás felett sajátították ki a házakat.
Egyáltalán érdekel ma már valakit egy régi ház? Felkelti valakinek az érdeklődését, milyen volt az élet ott? És elhiszi nekem valaki, hogy angyalok laktak a falakban, a poroszsüveg boltozatban és a padláson?
