Delphoit ma leginkább Püthia jósnőhöz kötjük. Ő jósolta meg Oidipusz király apjának, hogy fia fogja megölni. Püthia szintén Apollón papnője, illetve papnői, akik a beavatás révén a nevet is öröklik a szereppel együtt a Szibillákhoz hasonlóan. Ők is öregek, amit sokkal egyszerűbb legenda próbál megmagyarázni: az ifjú Püthiát elrabolták szépsége miatt, ezért ötven év alatti nő nem töltheti be a tisztséget. Szívesen írnék Pythia jóslási szokásairól, a jóshely kialakulásáról, híres jóslatokról, a zarándokok erkölcsi beavatásáról, amiből a görög dráma kialakult, de itt most a Szibillákról indítottam egy sorozatot, és nem a delphoii Phytia, hanem a Szibilla, akiről itt szó van.
Ugyanis Delphoiban két papnői rend vagy vonal is működött, mindkettő Apolló tiszteletére, bár vannak nyomai annak, hogy a püthiai vonal eredetileg Gaia kultuszához kapcsolódott. A jóshely forgalma bőven el bírta mindkét rendet tartani.
Szibillánk szintén a Trója körüli ősszentélyből származik a helleszpontosziból vagy az erütraiból. A kettő talán azonos is volt, vagy legalábbis az egyik kiválása a másikból nem volt teljes.
A delphoii Szibilla tengeri szörny és egy nimfa nászából született. Vannak olyan változatok is, amelyek Püthiához hasonlóan Gaia istennőtől származtatják. Az bizonyos, hogy a jóshelyen ő volt előbb jelen, mint társa. A Parnasszus lábánál fekvő hatalmas templomvárosban a városállamok presztízsből versengve támogatták a papnőket, akik rivalizáltak egymással.
Szibillánk a jósda pusztulása előtti években írt Jézusról egy szép versbe szedett jövendölést.
