Ne vágd meg a piros almát
![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
Ne vágd meg a piros almát, megrohad.
Ne bánd, ne bánd árva szívem: meghasad.
Ha meghasad, számoljál le az éggel,
Mért tetted ezt egy igaz szeretõddel?
Törött ágról messze röpül a madár.
Szívem gyöngye, de örökre elhagytál!
Úgy elhagytál, mint kis madár az ágat,
Mit a villám darabokra szétvágott.
Árok, árok, de mély árokba estem,
Abba estem, kiben nem remélhettem.
Kívül estem az árkodon, nem belül,
Véled estem szerelembe egyedül.