(Cum dederit dilectis suis somnum; Ecce haereditas Domini, filii: Merces, fructus ventris
Ha az úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építõi.
Ha az Úr nem õrzi a várost, hiába vigyáz az õrizõ.
Hiába néktek korán felkelnetek, késõn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek!
Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.
Mint a nyilak a hõsnek kezében, olyanok a serdülõ fiak.
Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.
Zsolt. 126)
