A Rameau opera DVD-jét végignézve megerõsödött bennem, hogy a mûzene 1750 után már nem egészen az, ami volt. A zenei eszközök bõvültek, mint a dinamika, a hangszerek fejlettsége, de a zene elvont lényege már nehezebben találta meg önmagát. Az 1735-ös Les Indes oprerabalett az egyik utolsó darabja anak a régi zenei világnak.
A következõ zenehordozó egy CD amihez a napokban jutottam még érdekesebb. Régebbi, mondhatni õsi zenei rétegeket bolygat. Hogy ez a bolygatás kuszálás-e, döntse el mindenki maga. Globalista egybemosás, vagy ellenkezõleg, a lokális kultúrák fontosságának, egymásrautaltságának és egyenértékûségének bizonyítéka? Én az utóbbira szavazok.
A tuvai Hún Húr Tu együttes és egy másik régi kedvencem, a hollywoodi filmekben is halható Bolgár Angelite nõikara közös produkciói. Négy 7-10 perces szám az egész CD. Nem háttérzene, hanem teljes figyelmnet érdemel, nem is élvezhetõ másként.
Akkor jó elmélyülést a Tvol-Kelet és a Balkán különös keveredésében!
