2011. november 24. 
A négy fal között egy fotelból is végig tudunk követni egy egész évet, elég az impresszióinkra, az érzékszerveinkre hagyatkozunk. Radnóti Tér-verskönyv.
Somogyi Évát váratlanul érte a hír, miszerint a 2011-es Magyar Formatervezési Díj egyik nyertese lett.
- Pont a diplomaátadó ünnepélyre igyekeztem, mikor felhívtak telefonon és közölték velem, hogy kiválasztották a munkámat. Mondanom sem kell, hogy milyen örömteli volt az a nap számomra.
Mindig formatervezõ akartál lenni?
Konkrétan formatervezõ soha nem akartam lenni, mivel magáról errõl szakról/szakterületrõl elõször csak 18 éves koromban hallottam, amikor a felvételi tájékoztatót tanulmányoztam. Az viszont már fiatalon eldõlt, hogy mindenképp valami vizuális területtel szeretnék foglalkozni a késõbbiekben. Amikor középiskolát választottam tudatosan jelöltem meg a Pécsi Mûvészeti Szakközépiskolát, sokat dilemmáztam azon, hogy a grafika vagy az ötvös szakra jelentkezzem, végül grafikára mentem. A középiskolás évek alatt is kerestem, hogy milyen út, stílus, irány lenne számomra a megfelelõ. Nagyon szerettem a rajzórákat, aktokat, portrékat készíteni ezeket a didaktikus témákat többféleképpen megfogalmazni, közben a tervezõgrafikának is megtaláltam a szépségeit. Egyik területen se voltam rossz, de nagyon kiemelkedõ teljesítményt sem nyújtottam. Érdekelt a festészet, a mûvészettörténet. A festõrestaurálás is vonzott. Nagy dilemmám a felvételi eredményemmel dõlt el. Bejutottam a soproni Alkalmazott Mûvészeti Intézetbe, ahol a tervezõmûvész szakirányt választottam. Sopronban találtam meg igazán önmagam.
Nem túl csendes az ország nyugati zuga?
Pont annyira csendes amennyire nekem szükségem van a csendre. Igazából nemcsak a sulitól, hanem magától a várostól is nagyon sokat kaptam.
Miért Radnóti Miklós?
A tervezés elején több szépirodalmi mû is felkeltette az érdeklõdésemet, sõt vonzott. Weöres Sándor egysorosai, az ABC- je, a gyerekversei, József Attila altatója tehát nagyon kecsegtetett. Gondolkodtam még gyermek könyvekben is. Építészettörténeti kiskönyv-, vagy akár a növény és állatvilágot bemutató ismeretterjesztõ sorozatok is megfordultak a fejemben, mint lehetõség. Persze figyelembe kellett vennem, azt a tényt is, hogy mindössze három hónap állt rendelkezésemre megvalósítani a tervemet, ami egyben a diplomamunkám volt.
Radnóti Naptár címû versciklusát találtam a legalkalmasabbnak arra, hogy a viszonylag rövid idõ elkészüljek vele. Radnóti líraisága, költõi képei közel állnak hozzám. Ezeket a kis vers-miniatúrákat két év termésének afféle mellék zöngéibõl állította össze a költõ. Kis karcolatok, hangulatok az adott hónapról. Ezeknek a kis skicceknek a túlnyomó többségét már a háború kitörése után jegyezte fel. A kötetet elõször a Hungária Kiadó Vállalat jelentette meg. 1941. december 30-án készült el és már az 1942-es évszámmal került forgalomba. 1941. december 31-én Radnóti a következõ sorokat jegyezte a naptárába: „Tegnap elkészült a Naptár c. kis füzetem, a Hungária adta ki, újévi ajándékul küldi szét. Gyönyörû lett. Így a 12 vers is jobban tetszik. Hiába, fontos a »tálalás«.” Remélem, hogy én Tér-vers könyvemmel nekem is sikerült méltóképpen tálalnom ezeket a gyönyörû szövegeket .
Hogy jutott eszedbe a Tér-verskönyv?
A Radnóti Naptár szöveg olvasása közben, illatokat érzünk, hangokat hallunk, hol erõsen, hol gyengén, hol mérgesen, hol szelíden. Egy helyben ülve, négy fal között, is végig tudunk követni egy egész évet, anélkül, hogy kimozdulnánk. Elég az impresszióinkra, érzékszerveinkre hagyatkozunk. Mivel magával a pop-uppal különbözõ mozgásokat tudok létrehozni, gondoltam, hogy maga a mozgás lesz az egyik kiindulópontja a könyvemnek. A másik inspirációs forrást a természeti formák jelentették. Az egész versciklus a természetrõl és annak változásairól szól, természetszeretõ emberként könnyen tudtam azonosulni a versek hangulatával. A legnagyobb feladatot mégis az jelentette, hogy ne egy az egyben képezzem le a verseket, hanem kiegészítsem, és tovább gondoljam õket. Mivel a vers egyszerû és letisztult szóképekkel él, fontosnak tartottam, hogy a verskönyv is nagyon letisztult formavilágot tükrözzön, mind az illusztráció, mind a tipográfia területét beleértve. Mindenképp kerülni akartam a fölösleges „dizájnkodást”. Érdekes módon más mûfajok is hatással voltak rám. A helsinki Kiasmában találkoztam egy olyan festmény-sorozattal, ami csak fehér színekkel festettek szinte hiperrealisztikus aprólékossággal. Ez a paradox egyszerûség szinte letaglózza az embert. Valami hasonlót akartam elérni a könyvem a tervezésekor.
Mitõl lesz egy könyv tér-verskönyv?
A tér-verskönyv elnevezést Sebestyén Rita esszéíró ajánlotta, mivel egy olyan konkrét mûfajról van szó, aminek nincs magyar elnevezése. Tetszik nagyon ez az elnevezés, hiszen egy verseskötet térbeli illusztrációiról van szó. Jelen esetben amúgy a pop-up könyvekrõl beszélhetünk, amit itthon leginkább térbeli mesekönyvként ismerünk. Egy jó pop-up könyv megtervezésénél egyszerre kell lenni precíz mérnöknek, kreatív grafikusnak, nagy fantáziával bíró illusztrátornak, könyvkötõ és papíripari szakembernek és tipográfusnak is. Az én korosztályom Magyarországon egy cseh grafikusillusztrátor Vojtìch Kubašta munkáin keresztül ismerhette meg ezt a technikát a 80-as években. Ezek akkoriban a cseh exporttermékek jelentõs részét képezték, mégis sokáig mellõzték a kiadók ezt a mûfajt a sokszor költséges elõállítás miatt. A technikai fejlõdéssel persze ez a mûfaj újra elõtérbe került. Meg lehet nézni a külföldi példákat. Kiadók specializálódnak a könyvkiadás e szegmensére. Egy new-yorki grafikus saját mûhellyel abból megél, hogy az efféle pop-up mesekönyveket tervez, hihetetlen mérnöki aprólékossággal. Mint minden mûfajban a pop-up könyvekbõl is készülnek, kevésbé átgondolt és igényes kivitelû munkák. Sokszor az az érzésem, hogy nem tudják helyén kezeli ezt a mûfajt, pedig rengeteg lehetõséggel bír. Nekem ezzel a verskönyvvel az is a célom, hogy egy kicsit a mûvészi igény felé nyissam meg ezt a mûfajt.
Hogyan kell elképzelnünk a könyved?
A könyvem 12 lapot ölel fel a 12 hónap kapcsán. Egy-egy oldalon az adott vers (hónap) hangulatát szerettem volna megjeleníteni. Tudatosan próbáltam használni a reflexek, árnyékok, kontrasztok adta lehetõséget. A tipográfiát kivéve nem is alkalmaztam színt, hanem az árnyékokat „színeztem”, ezzel is egy finom színharmóniát teremtve. Magát a könyvet nem kifejezetten figurálisan akartam megoldani. Van olyan oldal, ahol egészen elvonatkoztattam és csak az adott hangulatot próbáltam visszaadni akár erõs hegyes formákkal, kivágásokkal, vagy ahogy a vers hangulata adta lágyabb, finomabb élekkel, mozgásokkal. Más oldalaknál már konkrétabban jelenítettem meg egy-egy természeti formát. Volt ahol tipográfiát is bevontam, akár úgy, hogy a gesztenyefaágak alatt egy-két „elszóródott” betû jelezte a „sok csillag, barna ékszer”-t. Vagy mintha az utolsó sorok betûit a szél forgatná ki. „Egy szellõ felsikolt, apró üvegre lép / s féllábon elszalad.” Ez a könyv a térbeli könyvektõl megszokottan nem kifejezetten gyermekkönyv, hanem egy szûk érzékeny közönségnek szól, akik értékelik az egyediséget és az eredetiséget. Ettõl függetlenül nincs kizárva, hogy akár a gyerekek is élvezhetik a könyvet.
Ebben a digitalizálódó világban, amikor hódít az online sajtó, egyre több könyvet töltenek fel a világhálóra; van jövõje a könyvnek, annak a könyvnek, amit kézbeveszünk, kinyitunk, megszagolunk?
Az informatika paradox jellege pont abból adódik, hogy egyszerre a kultúra terméke, közben alapjaiban formálja át a mûvelõdés egészét. Mindig is születtek utópisztikus elképzelések hol pozitív, hol negatív szemlélettel. Nagy távlatokban szerintem nem igazán láthatunk a jövõbe, ezek a képzetek leginkább a saját jelenünket tükrözik. Az biztos, hogy a digitális világ egyre jobban integrálódik az életünkbe és folyamatosan alakul, változik. Ez a fejlõdés egy természetes folyamat és egyáltalán nem biztos, hogy csak negatív vetülete lehet. Nyomtatott lexikonokra, szótárakra talán már egyre kevésbé lesz szükség, hiszen egy állandóan bõvülõ, változó tudásanyagról van szó. Az internet segítségével meg mindig naprakészek lehetünk, rajtunk múlik, hogyan tudunk szelektálni. Az e-könyvek megjelenését is nagyon jó dolognak és praktikusak tartom, hiszen sokkal egyszerûbben hozzáférhetõvé válnak az olvasmányok, de nem gondolom, hogy emiatt veszély fenyegetné a papíralapú könyveket. Másrészt pont a digitális terjedés miatt is lehet nagyobb igény az olyan egyedi könyvekre, mint amilyen az én verskönyvem is. De nemcsak a könyvek terén, hanem minden más területen egyre nagyobb igény lesz az egyedi, akár kézzel, vagy manufakturális jelleggel készített termékekre és tárgyakra is.
Papírból lehet maradandót alkotni?
Lehet. Nyilván sokkal múlandóbb anyag és papírplasztikától nem is lehet olyan élettartamot elvárni, mint egy bronzba öntött alkotástól. A mûvészeti területek viszont folyamatosan tágulnak. Elég sok alkotó fedezte föl a papír dimenzióit és azt, hogy ez az egyszerû anyag mekkora kreativitással és lehetõségekkel bírhat. A régi papírkészítõk nem véletlenül hívták „ Fehér mûvészetnek” .
Somogyi Éva a Pécsi Mûvészeti Szakközépiskola grafika szakán végzett majd a Nyugat Magyarországi Egyetem Alkalmazott Mûvészeti Intézetében folytatott tanulmányokat.
2008-ban Erasmus ösztöndíjjal egy szemesztert töltött a finnországi South Karelia Universty-n, majd 2009-ben egy másik ösztöndíjjal Dániában egy népfõiskolán tanult. Egyéb papírplasztikával a cseh Young Package katalógusában szerepelt.
2009-ben a Páneurópai Piknik 20. évfordulójára rendezett képzõmûvészeti kiállításon szintén részt vett alkotásaival.
2011-ben diplomamunkájával, Radnóti Tér-verskönyvével elnyerte a Magyar Formatervezési Díj különdíját.
