Ma volt az osztályom utolsó érettséginapja. Most jövök a bizonyítványosztásról. Egy-két kivétellel sikerült. Nem valami fényes jegyek születtek, de felnőtt fejjel, munka, család mellett ez is szép. Sokan csak így tarthatják meg munkahelyüket.

Ez életem második osztálya. Csak két éve az enyémek, előtte a világ legaranyosabb nyugdíjas tanárnénije volt az osztályfőnökük, de állítólag Pécsett nem szabad nyugdíjast alkalmazni, megkaptam hát én őket. Az előző osztályom nagyon jó közösség volt. Megpróbáltam a mostaniakat is összekovácsolni, sikerült is. A bizonyítványosztás hangulata magáért beszélt.

Előző munkahelyemen egyszer azt mondtam, hogy amilyen az osztályfőnök, olyan az osztály. Némely kollega ezen kiakadt, és mivel úgy voltak szoktatva, hogy a főnöknek nemcsak lehet, hanem kell is ellentmondani, jó kis vita lett belőle. A konklúzió az lett, hogy a jó osztálynak biztosan jó az osztályfőnöke, de fordítva ez nem igaz, mert annyi minden befolyásol még egy osztályt is.

Ja, hogy ebből a bejegyzésből azt akarom kihozni, hogy én jó osztályfőnök voltam? Lehet, bár mint mindig, elégedetlen vagyok magammal. De ez az én dolgom, nem a főnökömé!