Ma se történt semmi különös. A régi munkahelyemen dolgoztam, bukottakat pótvizsgáztattam, helyesebben elégtelenre lezártakat javítóvizsgáztattam. Aztán a Rácz Aladár ház, aztán a hirdető, aztán ez, aztán az, meg ő. Fejvadászat, fejvadász vadászata. Ez utolsó két mondatban már az új munkahelyemnek dolgozott dolgozásról írtam.
És végül kimúlt a munkára alkalmas része a hétnek, és megállt a világ. Elmentem a kislányomért az anyukámhoz, de előtte beugortam M-hez. A ház nyitva, kopogásra senki se reagált. Bementem. M férje a fotelben aludt. Egy darabig néztem, hogy milyen, ha egy kínaitanár a fotelben alszik. Köszöntem, felébredt. „Elmentek a valamiért.”- mondta. Erre M lenézett a galériáról. „Nem mentél a valamiért”- kérdeztem. „Milyen valamiért?” „Nem fontos” – mondtuk, és én se tudtam meg, mi az valami.
Beszélgetés, azt tovább a lányomért anyámhoz. Vissza Pécsre, ahol mi történt! Szent Bernát meg fog dörgelmezni, Kálvin (ejtsd zsánkálven) felszól a pokolból: „megmondtam” (Ezért a mondatért elhagyott refegyházam anatemát fog rámadni.) Na az történt, hogy a puritánságomat egy új autóra cseréltem.
Volt már új autóm, Egy Trabit hoztam a Merkur telepről úgy ezer éve. Azóta nagyon sok autóm volt, de mind öreg. Sokat bütyköltem őket, meg drága is volt a fenntartásuk. Most meg a részlet lesz drága. Nem tudom, mi a jobb. Azért csak a Rönót hagytam ott érte, a Trabit meghagyom. Sőt leginkább azzal szeretnék járni. Miért nincs mondjuk ilyen trabantféle új autó. Semmi extrabaromság, csicsamicsa, csak funkció, és kicsit a mai kor a biztonságban? Na jó, azért egy Suzuki Ignis se A8-as, de nekem talán sok lesz.
(Ha találtok majd egy örültet, aki nem áll fizető parkolóba a Trabantjával, inkább többet gyalogol, és jobban megnézve a Trabit ABS van rámaszekolva, meg légkondi a kánikulában, mikor ráég a kezem a kormányra, akkor megnyertem a lottó ötöst, és én vagyok.)
