Bravo, MS! Az első cukorka elkelt. Akkor jöjjön a következő, ez viszont annyival nevezebb lesz, hogy nem található meg az Interneten.
Ím, hajlik az óra, és tiszta fémes,
ütése elér, felkavarodom:
reszket a bensőm, „menni fog” érzem,
s a domború napot megragadom.
Semmi sincs kész, amíg nem láttam,
csendesen állt mindenek létesülése.
Érett a szemem, s mint a menyasszony
vágytárgya úgy lép mindenki elébe.
Semmi sem csekély, mégis szeretem,
nagynak festem, aranyalapra fel,
magasra tartom, és nem tudom,
hogy lelkét majd kinek oldja el.
