Készítettem egy Szibilla térképet, hátha segít eligazodni.

A latin neveket latinosan, a görögöket a magyar helyesírás szabályai szerint írtam. Pl. a mai ország Libia, az ókori terület Lübia, latinosan Lybia, de itt Lübia. A szövegben ezeket az írásmódokat szándékosan keverem. Cuma pl. lehet Kuma, Kümé is.

Mi látszik rögtön?

Két csomópont tűnik elő. Az első a phrígiai-kisázsiai, kikben még a források is bizonytalanok, hogy azonosak-e, tehát csak egy jóshely volt, esetleg több, de azok egy anyaházhoz tartoztak. A szamoszi Szibilla bizonyosan külön személy, az is lehet, hogy ő nem is az Apolló-papnők egyike, csak a közeli szentélyek miatt őt is közéjuk sorolták. A pelaszg időkből származtak, nem sokkal az achájok megjelenése előtt kirajzottak. Delphoiban is akkorában jelentek meg, kb. hatvan évvel Trója eleste előtt.

A következő csomópont Itália. Itt egyértelműen a görög gyarmatosokkal érkeznek, viszont az etruszkok a görög szibillákat békében megtartották, ahogy a görögök is annak idején a pelaszgokat. Sőt, a Tiburi már a római idókben vált le a Cumai központról.

A harmadik csoportba a klasszikus görögség életterén kívülre esők tartoznak. A kapcsolatot a görög és a többi keleti kultúra között a hellenizmus alakította ki. Alekszandrosz és epigonjainak súlyponti területei voltak Perzsia, ami akkor Babylonig nyúlt, és Egyiptom, aminek peremterülete volt Lybia. Ezeken a helyeken élhettek a meghódított népek jósnői is, akiket a hasonlóság alapján Sibyllának tekintettek, de az sem valószínütlen, hogy vittek a hódítók magukkal papnőket. Micsoda lehetóség egy fiatalabb Szibilnek, hogy nem kell a vén főnökasszoby halálát megvárni, hanem egy távoli helyen saját szentélyt kaphatott!

Érdekes, hogy amíg pl. Mithrászt a karácsonyi sorozatomban megtaláltam Pannóniában, Szibylláknak az ókorban itt nem leltem nyomait. Persze ettől még lehettek. Az első általam ismert emlék középkori, inkább reneszánsz Esztergomból, de ez már a későbbi, a pszeudokanikus szent iratok története.