Akkor jöjjenek a bátrak az elõzõ három bejegyzésbõl.
Kezdjük Pécsi Ritával. Róla tudnék a legtöbbet írni. Ha húszon évvel ezelõtt lennénk, szédítõen feldicsérõ tirádákat zengenék róla, mert akkor így ismertem. Most egyszerûen bátornak tartom. Egy idõben jó barátságban voltam az édesapjával, bár õ az én már nem élõ édesapámnál is idõsebb. Egy közös barátunknál jártunk össze elég prominens társaságban. Pár napja felvett szóhasználatommal élve sok gyáva ember, tehát igazi kiválóságok. Rita apja, Pécsi Géza bácsi akkortájt jelentette meg a ”Kulcs a muzsikához” címû könyvét. A könyv is nagy teljesítmény volt, de a hozzá kapcsolódó népnevelõi ambíció még nagyobb tiszteletet váltott ki belõlem. Aztán pár év múlva a Kolping egyesület dolgairól számolt be. A család köztudottan Pécs egyik leggazdagabb családja. Már a hetvenes években autóalkatrész kereskedéssel foglakozott a tágabb család, aztán õk nyitották az elsõ olasz fagyizót és cukrászdát Pécsett, sõt még fagylalttölcsér gyáruk is volt. Mindezekért csodáltam Géza bácsit. Amekkora szegénységbõl indult, ez az út igazi példa lehet.
Szóval a Kolping. Ez amolyan katolikus legényegylet. A munkásfiatalokat fogja, fogná össze. A pécsi Kolping neve a Pécsi családdal forrt össze. Egy ilyen beszélgetésen elõjött, hogy a Kolping sörözõt fog nyitni.
- Jó ötlet – mondtam – lesz hol összejönni a katolikus munkásifjaknak! Egy pohár sör mellett keresztény módra tölthetik az idõt.
- Nem a katolikus munkásifjaknak lesz, oda bárki bemehet, ez egy üzleti vállalkozás. – válaszolta Géza bácsi.
- Nagyszerû, akkor ott bárki keresztény módra mulatozhat! Ilyen helyre tényleg szükség van, merthát, milyenek a kocsmák manapság ….
- Nem, nem, ez nem keresztény kocsma lesz, ez egy üzleti vállalkozás.
- Értem, a haszna visszaforog a katolikus munkásifjakhoz, amibõl megteremtik a kolpingos tevékenységek anyagi feltételeit. Nagyszerû!
- Nem! Ez egy üzleti vállalkozás! – zárta el Géza bácsi kérdéseim folyamát.
Azóta nem találkoztunk. Még nem gondolkodtam rajta, hogy az elmúlt húsz év nélküle mennyire volt számomra hiányos. Végül is varázskifejezéseket hallok eleget másoktól is. Ezek azok a bûvös szavak, amik elhangzása után nem kell tovább gondolkodni, mert axióma-szerûen bennük van a végsõ válasz. Apriori érvek , amik után már csak egyet illik tenni a gondolatoknak. Megállni, mert célhoz értek. Legalábbis a bátraké. Mi gyávák ilyenkor még tovább gyáválkodunk gondolkodni. Egy üzleti vállalkozás is kell, hogy valami célt szolgáljon? Vagy maga a vállalkozás a cél? Akkor meg miért Kolping? Vagy Kolping püspök nem volt katolikus? Nem is tudtam!
